Kazinczy egyként korszakos irodalomszervezőnek, nyelvújítónak, műfordítónak, levelezőnek és költőnek. Nemkülönben számon tartandó mint prózaíró, esszéista, memoárszerző. Egész életművét jellemzik az antik-deákos reminiszcenciák, a felvilágosodás és a klasszicizmus, egészen a rokokóig menően, ugyanakkor erősen jelen van munkásságában a hazafiság és az éteri szárnyalás, a kritikusi és a lapszerkesztői munka, ahogyan a tényirodalom művelése. Német auktorok fordítása vezette rá ama szándékára, hogy a magyar nyelvet alkalmassá kell tenni a legbonyolultabb gondolatok igényes kifejezésére.. Mintegy 270 eredeti vers mellett írt gúnyiratot (Mondolat), nyelvészeti tanulmányt (Orthológus és neológus nálunk és más nemzeteknél), prózai remeke a Fogságom naplója, de írt útinaplót, levelek sokaságát, és Széphalmot egy időre a magyar szellemi élet központjává tette. Jócskán megelőzte korát, úttörője volt a szabadság gondolatának, miközben beemelte a magyar irodalomba kora európai literatúráját, annak műfajait, igényességét. Ugyanezeket a célokat szolgálta a Magyar Museum című folyóirat szerkesztésével. |