Herman Ottó az utolsó magyar polihisztorok egyikeként szerteágazó tudományos életművet hagyott hátra. Legnagyobb léptékű műve A Magyar halászat könyve című kétkötetes monográfia. Szerencsénkre nem csak a halakra, hanem a halat fogó emberre is kíváncsi volt, feldolgozta a hal és a halászat minden elképzelhető témakörét: ember és társadalom viszonyát a halhoz, a halfogás eredetét, régészeti emlékeit, a halfogás módszereit, eszközeit valamint a halak biológiáját, a hal és a halászélet nyelvkincsét. A terepmunkát jól szervezett anyaggyűjtés és gondos filológiai kutatás egészítette ki. Munkája során a történelmi Magyarország szinte valamennyi folyó- és állóvizét felkereste, így vált műve a magyar néprajztudománynak is kincsesbányájává.