Letölthető Könyvek

Vörösmarty költészete már a költő életében mindenki számára klasszikus példa volt. Hírnevét a Zalán futása alapozta meg, amely a honfoglalás eposza, a reformkori magyar líra egyik igen jellegzetes darabja. Már ez az alkotás mutatta a teljes életmű ama jellegzetességét, hogy nemzetébresztő szándék és borongás, rajongás és lemondás egyszerre van jelen. Eposzaiban, elbeszélő költeményeiben, színműveiben ott kavarog a történelmi példázat (A búvár Kund) és a tündérmese (Csongor és Tünde). Epigrammái a múltat idézik, miközben a reformkor törekvéseit szolgálják. Hazafias lírája (Szózat) a legmaradandóbb, miközben nagy lélegzetű ódákat, filozófiai töltetű verseket (Gondolatok a könyvtárban) és szerelmes darabokat egyként írt (A merengőhöz). A romantika egyik legnagyobb hatású képviselője, darabjaiban végzetes helyzeteket és végletes hősöket jelenít meg. Kései költészetében kozmikus képekkel érzékelteti a forradalom és szabadságharc bukása fölött érzett fájdalmát, a szabadság elvesztésének tragikumát, és szinte emberiség léptékű víziókat, mitikus verseket alkot a reményvesztettségről és a nemzethalálról.

A polgári forradalom egyik szellemi előkészítőjeként tartjuk számon Észak-Amerika reformkori utazóját, Bölöni Farkas Sándort. Elsajátította korának több fontos nyelvét. Műfordításokat készített és verseket írt, s bár rendre tisztviselőként kereste kenyerét, mindig készen állt a kitörésre. Erre 1830-ban nyílt alkalma, amikor eladván öröklött apró birtokát az arisztokrata Béldi Ferenc útitársául szegődött és megkezdte a “nagy utazást”. Egy szűk esztendőt Nyugat-Európában töltöttek, majd 1831 szeptemberében Angliából az Egyesült Államokba hajóztak. 1832 novemberéig bejárták az Egyesült Államok keleti és Kanada déli részét. Bölöni figyelmét nem annyira a természeti szépségekre, sokkal inkább a gazdasági életre, a társadalmi berendezkedésre irányította. Nagy lelkesedéssel írt a demokráciáról, a vallás- és sajtószabadságról a különböző állami intézményekről, iskolákról, könyvtárakról. De nem hallgatott az árnyoldalakról, az indiánok sanyarú helyzetéről, a rabszolgakereskedelemről sem. Hazaérve tapasztalatairól könyvet írt. Az ő műve az első, amely teljes terjedelmében közölte az Amerikai Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatát. Mint egyik életrajzírója írja ”A munka megjelent, mint egy villám és mennydörgés futá végig a két hazát..”.(Kőváry László).

A 17. században Magyarország lakosságának valamennyi osztálya - más-másképpen, de mégis együtt élte azt a szorongásos életet, amelyből a század végső évtizedeire kirobbant a megalázott nép és a megalázott urak közös élethalálharca: a Thökölyéktől (1679-1689) Rákócziékig (1703-1711) húzódó kuruc háború. Tragikus század volt ez, amelynek egyik főszereplője Zrínyi Miklós volt, aki csak mellékesen volt költő, de olyan színvonalon volt mellékesen költő, hogy ezzel ő a század irodalmának versenytárs nélküli főalakjává vált. A Szigeti veszedelemben a törökökkel vívott harcoknak állít emléket a költő. A törökkel vívott harcok jelentős eseménye volt Szigetvár védelme 1566-ban II. Szulejmán hadai ellen. A vár élén Zrínyi Miklós (a költő dédapja) állt: az ostrom után mintegy nyolcvan évvel, 1645-46 telén unokája irodalmi alkotásban idézte föl a harci eseményeket. Az író tizenöt énekben beszéli el az ostrom lefolyását, a maroknyi magyar sereg tragikus pusztulásáig. A cselekmény fő sodrát az író apró részletekkel, epizódokkal és lírai betétekkel teszi gazdagabbá. Zrínyi a mű megírásakor személyes élményeiből merített, másrészt a világirodalom nagy eposzait (Homérosz, Vergilius, Tasso) tekintette mintaképnek.

Az első teljes magyar katolikus 1634) egyetemi?bibliafordítás. A jezsuita Káldi György (1573 tanulmányait Rómában végezte. 1625-ben Pázmány Péter támogatásával megalapította a pozsonyi jezsuita kollégiumot. A bibliafordítás munkáját 1605-ben Pázmány felszólítására kezdte és első kéziratát, feltehetően korábbi fordításkísérletek felhasználásával, két év alatt készítette el. A latin Vulgata alapján készült fordítása végleges formában Pázmány, Bethlen Gábor és mások anyagi támogatásával 1626-ban jelent meg. Az első teljes katolikus magyar nyelvű Szent Biblia általánosan elterjedt és jelentősen hatott a magyar irodalmi nyelv fejlődésére.

A Magyar Tudós Társaság közgyűlése 1832 szeptemberében határozatot hozott, hogy elkezdik nyomtatásban közreadni a magyar nyelv akkor ismert legfontosabb középkori nyelvemlékeit. A határozat értelmében az „illy régi, akármely tárgyú, de nyelvi tekintetből érdekes kéziratok” kiadásával Döbrentei Gábort bízták meg, így jelent meg 1838 és 1888 között a Régi magyar nyelvemlékek öt kötete. Az első kötet tartalmazza a máig legfontosabbak egyikét, a Halotti beszédet és némely ótestamentumi könyvek fordításait; a második kötet Kinizsi Pálné Magyar Benigna imádságos könyvét (1513) és 1342-1599 között keletkezett „vegyes tárgyú régi magyar iratokat”. A harmadik kötetben olvasható az ún. Tatrosi másolat (1466) és ugyancsak vegyes tartalmú iratok szövegei az 1540-1600 közötti évtizedekből. A negyedik és ötödik kötetben XVI. századi között kódexeink (pl. Winkler-, Jordánszky-kódex) találhatók. Az ötkötetes szöveggyűjteményből egyfelől megismerhetők a magyar nyelv történetét hiteles dokumentáló fontos nyelvemlékek, másfelől fölmérhető, milyen törekvések mentén, milyen színvonalon, milyen tudományos metódussal dolgozott a XIX. század magyar nyelvtudománya, nyelvtörténete.