Orbán Balázsnak ősi székely család sarjaként a sors és a történelem szeszélyéből kalandos ifjúság jutott. Egy konstantinápolyi örökség reményében tett utazás, később a szabadságharc bukása kikényszerítette emigráció idején 16 és 30 éves kora között bejárta Törökországot, Görögországot, a Közel-Keletet, majd Angliát. Talán a hontalanság hosszú éveinek is szerepe volt abban, hogy életét ezután honismereti munkásságának szentelte. Az 1860-as évektől élete fő céljává a Székelyföld bejárása vált. A tapasztalati anyagot komoly levéltári kutatásokkal egészítette ki, hogy minél átfogóbb leírását adhassa pátriájának. A “Székelyföld leírása” az öt székely szék és a Barcaság területét mutatja be. Könyvében 520 falut és várost ismertet a hozzájuk tartozó várromokkal, templomokkal, természeti, régészeti kincsekkel. Nem feledkezik meg a tájban élő emberek szokásairól, viseletéről, foglalkozásairól, táncairól, családi életéről sem. Munkája rengeteg, azóta eltűnt értéket mentett meg a feledéstől, enciklopédikus gazdagságát pedig jól jellemzi, hogy a legkülönbözőbb tudományok, mint pl. a néprajz, a földrajz, a művészettörténet vagy a nyelvészet kutatói ma is haszonnal tudják forgatni. |