Letölthető Könyvek

Arisztokrata származású költő, író, politikai gondolkodó. A nemesi Magyarországon a liberalizmus, a demokrácia, a polgárosodás harcosa akart lenni, és számára az irodalom is ennek az eszköze volt. Vele kezdődött a magyar realista regény. Az elzüllött nemesség Magyarországának halhatatlan képét rajzolta meg 1845-ben megjelent, vádló hangú nagy regényében, a világsikert arató A falu jegyzőjében. Művészi értékén túl nagy politikai jelentősége volt, melyet csak a néhány év múlva – 1848-ban – kitörő forradalom távlatában érthetünk meg. Az irodalomtörténet-írás "irányregénynek" nevezi, de több annál. A késő feudális kori Magyarország irodalmilag pontos diagnózisát adja. A cselekmény egy képzeletbeli vármegye, Taksony Tiszarét nevű falujában játszódik. A visszaélésekkel tarkított "titkos" választás, a komédiába illő "nemesi szabadság" leírásával Eötvös remekel. A nép mint főszereplő, eléggé extrém módon jelenik meg, főként mint a társadalom számkivetettjei: cigány, zsidó, üldözött betyár, lecsúszott nemes. A regény a reformkori világ múlhatatlan érvényű megörökítése, a magyar széppróza egyik alapműve. Emellett az első olyan magyar irodalmi mű, amelyre különböző nyelvű fordításai alapján külföldi kritikák is elismerően felfigyeltek.

A XIX. századi magyar irodalom költőóriása – megannyi költőnemzedék példaképe és mestere – minden lírai műfajban korszakosat alkotott: írt dalt és műballadát, eposzt és elbeszélő költeményt, minden a magyar lírában termékeny műfajban remekműveket alkotott. A témamotívumok, beszédmódok, lírai tónusok összességének skáláján alkotott, a politikai szatírától (Az elveszett alkotmány) az idealista világmagyarázatot nyújtó létfilozófiákon (Letészem a lantot) át a népi ihletésű balladáig (Kőmíves Kelemen) és a történelmi tárgyú elbeszélő költeményig (Toldi-trilógia). Arany János egész, kiterjedt munkásságát átszőtte a nemzeti tematika, a nemzeti jellem, politikus és erkölcs kapcsolatának vizsgálata, ábrázolata; miközben hihetetlen érzéke volt a lélektanhoz is (Híd-avatás). Gyakran alkotott nagy lélegzetű műveket, miközben tökélyre fejlesztette a magyar költői nyelvet. Nem véletlenül őt tartják a legnagyobb szókészlettel alkotó magyar költőnek, aki egyben formai bravúrok sokaságával hívta fel magára kortársai és az utókor kitüntető figyelmét.

A XIX. századi magyar irodalom költőóriása – megannyi költőnemzedék példaképe és mestere – minden lírai műfajban korszakosat alkotott: írt dalt és műballadát, eposzt és elbeszélő költeményt, minden, a magyar lírában termékeny műfajban remekműveket alkotott. A témamotívumok, beszédmódok, lírai tónusok összességének skáláján alkotott, a politikai szatírától (Az elveszett alkotmány) az idealista világmagyarázatot nyújtó létfilozófiákon (Letészem a lantot) át a népi ihletésű balladáig (Kőmíves Kelemen) és a történelmi tárgyú elbeszélő költeményig (Toldi-trilógia). Arany János egész, kiterjedt munkásságát átszőtte a nemzeti tematika, a nemzeti jellem, politikus és erkölcs kapcsolatának vizsgálata, ábrázolata; miközben hihetetlen érzéke volt a lélektanhoz is (Híd-avatás). Gyakran alkotott nagy lélegzetű műveket, miközben tökélyre fejlesztette a magyar költői nyelvet. Nem véletlenül őt tartják a legnagyobb szókészlettel alkotó magyar költőnek, aki egyben formai bravúrok sokaságával hívta fel magára kortársai és az utókor kitüntető figyelmét.

Pázmány Péter (1570 - 1637) bíboros, esztergomi érsek a magyarországi ellenreformáció vezető alakja. Hitvitáinak tanulságait leszűrve állította össze fő művét, a katolikus hitvédelem hatalmas szintézisét, az Isteni igazságra vezérlő Kalauzt (Pozsony, 1613), amely legfontosabb és legnagyobb hatású munkája, amely ötvözi az elmélyült tudományosságot a módszertani alapossággal és az olvasmányos stílussal. A magyar katolikus egyház fejeként Pázmány minden hatalmában álló eszközzel szembeszállt a reformációval, amely igencsak megerősödött Magyarországon a 16. század folyamán. Pázmány legfontosabb öröksége a magyar irodalmi nyelv megteremtése volt.

Az író, újságíró, könyvtár- és múzeumigazgató Móra Ferenc már életében is a legnépszerűbb magyar szerzők közé tartozott, ifjúsági műveivel is nagy népszerűségnek örvend mind a mai napig. Főműve az 1927-ben megjelent Ének a búzamezőkről – a legszebb magyar regények egyike –, amely a magyar falu örömeinek és bánatainak lírai finomságú, kitűnő lélekrajzzal formált, hősök nélküli hőskölteménye. A regény komor témája az első világháború, de nem a harctereken sínylődő katonákról szól elsősorban, hanem azokról a tragédiákról, amelyek a hátországban játszódnak le. Csodálatosan megrajzolt emberi jellemei a tanyavilág egyszerű életét élik, amelyben az egyszerű parasztembert a maga bölcsessége átsegíti az élet útvesztőin. A történetet tragikus, mégis csodálatos bájjal írta meg a szerző, a tragikus fordulatokat nem romantikus színezéssel, hanem balladás árnyalatokkal jeleníti meg, ami különös helyet jelöl ki a műnek a magyar regényirodalom térképén.