Letölthető Könyvek

A művek világa Mikszáth gyermekkorát idézi föl egyszerű történetekkel, falusi alakokkal, háttérben a gyönyörű tájjal, a fenséges természettel" - írja az előszóban Kaiser László. Mikszáth korai elbeszélő művészetének két tündökletes darabja A tót atyafiakban (1880) a népélet tragikus és művészi szemlélése Arany János balladaköltészetéhez hasonlítja Mikszáth stílusát, akit a legnagyobb magyar írok sorában tartunk számon. A jó palócok (1881) kis történetek tudatos kompozíciójából áll össze. Számos forrásból eredő, több helyszínhez köthető valós történetek (zsánerképek) szerveződnek ciklussá a kötet lapjain, azt az írói meggyőződést sugallva, hogy a halál nem egyenlő a pusztulással, de azt is, hogy a sors független az emberi akarattól. A palóc történetek gyűjteménye a romantikus népiesség záró darabja. Hősei: Olej bacsa és Lapaj, a híres dudás, Bede Anna és a pogány Filcsik feledhetetlenek. Történeteiknek babonás modernségét Mikszáth a józan megfigyelés, a csaknem pozitivista kriticizmussal ellenpontozza.

A Szent Péter esernyője Mikszáth egyik legismertebb műve, amely valós eseményeken alapul. A felvidéki városba, Glogovára új pap érkezik, Bélyi János, akihez kétéves kishúga, Bélyi Veronka is beköltözik. Egy nyári napon, amikor hirtelen elered a zápor a kislány bölcsője fölé, valaki egy esernyőt helyez. A városban azt kezdik beszélni, hogy az esernyőt Szent Péter tette a kislány fölé. Ahogy a mende-monda terjedt, egyre többen megcsodálják az időközben ereklyévé vált esernyőt, így Jánosnak nem a kevés fizetéséből kellett ellátnia húgát is, mert az esernyő jól jövedelmez neki. Egy napon azonban kiderül, hogy nem Szent Péter volt a jótevő és, az aki a kislány fölé tette az ernyőt, annak nyelében rejtette el vagyonát. Ám az ernyő ekkor már új tulajdonosainál van, megindul a nyomozás utána, hiszen, aki felleli az ernyőt, annak a markát üti a hatalmas vagyon. E kisregény valójában egy részletesen kidolgozott anekdota arról, hogy valaki akkor is elérheti a boldogságot, ha egy nagy vagyon után nyomoz, de helyette a szerelmet találja meg.

Mikszáthnak ez a regénye könyv alakban csak halála után, 1911-ben jelent meg. Középpontjában a szász polgárok lakta Lőcse városának és Szepes vármegye alispánjának, Görgey Pálnak évekig tartó viszálykodása áll. A hirtelen haragú Görgey egy vadászat alkalmával meglövi a város bíráját, aki sérüléseibe belehal. Lőcse bosszút esküszik Görgey ellen: elhatározzák, hogy a város addig gyászol, amíg az alispánon meg nem torolják a gyilkosságot. A csaknem másfél évtizedig tartó háborúskodás izgalmas fordulatait színezi és tarkítja Görgey lányának, Rozáliának sorsa. A rendkívül fordulatos cselekményben Mikszáth - a főhős, Görgey mellett - számos kitűnő jellemrajzot ad. A történelmi háttér - a Thököly- és Rákóczi- (1703-1711) szabadságharc eseményei - inkább csak jelzésszerűen van jelen a cselekményben. A regényt már a kortársak is rendhagyónak találták, az idő múlásával pedig nyilvánvaló, hogy A fekete város komorabb színeiben a halál közeledtét érző Mikszáth már nem anekdoták szőttese mögé rejtve, hanem közvetlenül vallja meg véleményét-tapasztalatát a végzetnek látszó sorsról, és a lélek titokzatosnak tartott, váratlanul pusztító erőiről.

A regény főszereplője Ferenc császár (1792-1835) udvari mulattatója: jó kedélyű, szellemes, csavaros eszű, és korántsem riasztó külsejű férfi. Fenséges kenyéradó gazdája egy kislányt bíz gondjaira: legyen a gyámja az árvának, akinek apja a császárért áldozta életét. Az eleinte tisztán apa-gyermek viszony az idő múlásával lassan átadja helyét a szenvedélyes szerelemnek, ami azonban csak lányrablás, világpolitikai bonyodalmak, vetélytárs jelentkezése és még sok egyéb kaland után érkezik el a beteljesüléshez. - Mikszáthnak ez a műve inkább meseszerű történései okán izgalmas olvasmány, ám kevéssé nézhető történelmi regénynek.

A művek világa Mikszáth gyermekkorát idézi föl egyszerű történetekkel, falusi alakokkal, háttérben a gyönyörű tájjal, a fenséges természettel" - írja az előszóban Kaiser László. Mikszáth korai elbeszélő művészetének két tündökletes darabja A tót atyafiakban (1880) a népélet tragikus és művészi szemlélése Arany János balladaköltészetéhez hasonlítja Mikszáth stílusát, akit a legnagyobb magyar írok sorában tartunk számon. A jó palócok (1881) kis történetek tudatos kompozíciójából áll össze. Számos forrásból eredő, több helyszínhez köthető valós történetek (zsánerképek) szerveződnek ciklussá a kötet lapjain, azt az írói meggyőződést sugallva, hogy a halál nem egyenlő a pusztulással, de azt is, hogy a sors független az emberi akarattól. A palóc történetek gyűjteménye a romantikus népiesség záró darabja. Hősei: Olej bacsa és Lapaj, a híres dudás, Bede Anna és a pogány Filcsik feledhetetlenek. Történeteiknek babonás modernségét Mikszáth a józan megfigyelés, a csaknem pozitivista kriticizmussal ellenpontozza.