Letölthető Könyvek

A magyar felvilágosodás világirodalmi rangú költője, Robert Burns-höz hasonlított nagysága. Rövid élete végén hihetetlen gazdag életművet hagyott hátra, amely látókörével, érzelmi telítettségével, versnyelvének sajátosságaival máig inspiráló hatású. A felvilágosodás eszméinek megismerése után alakította ki személyes átéléssel hitelesített költészetét. Amelyet például a teológiai világkép természettudományosba fordulása is jellemez. Rousseau nyomdokain haladva szinte érzéki gazdagságú, erős érzelmi sodrú, világirodalmi léptékkel mérve is maradandó lírát művelt. Műfajai is változatosak: a bölcseleti és politikai indítékú verstől a komikus eposzig, a szerelmes vallomástól (Lilla-versek) a bordalig, a szentimentalizmusba hajló darabokig (Siralom) minden korabeli műfajban remekelt. Változatosan élt a magyaros és a nyugatos verselés rím- és sorfajtáival, valamint a kor vilá

Az első Magyarországon nyomtatott könyv Hess András budai műhelyében látott napvilágot 1473-ban. Hess kiadványát csak a német nyelvterületen, Itáliában, Franciaországban és Németalföldön készült nyomtatványok előzték meg. Hess 1471-ben érkezhetett hazánkba és 1472 nyarán kezdhette meg a Budai Krónika néven is ismert mű elkészítését. A munka tíz hónapig tartott. A Magyarok Krónikája (Chronica Hungarorum) több történeti mű összeolvasztása révén jött létre. Első része egy XIV. századi krónikakompozíció, amely a hun történetet is magába foglalva a magyarok történetét a honfoglalástól Károly Róbert uralkodásáig tárgyalja. A Budai Krónika második szövegegysége Károly Róbert uralkodásának végét, az 1335-1342 közötti korszak eseményeit, a király temetésének leírását tartalmazza. A harmadik egység Nagy Lajos király történetét taglalja trónralépte és halála között (1342-1382). A negyedik egység az 1382-1468 közötti időszak (Nagy Lajos halála és Hunyadi Mátyás moldvai hadjárata között eltelt évek) uralkodóival kapcsolatos adatokat és családi vonatkozásokat ismerteti. Az Országos Széchényi Könyvtár példányát 1843-ban József főherceg, Magyarország nádora vásárolta a gyűjteménynek.

A Döbrentei Gábor irodalmár s akadémikus és munkatársai által alapított és szerkesztett folyóirat, az Erdélyi Múzeum legelső számában (1814-ben) pályázatot írt ki „Eredetiség s jutalomtétel” címmel, aminek az volt az értelme, hogy a mű, amellyel pályáznak, lehetőleg magyar történelmi eseményt dolgozzon fel,[1] ill. ne imitálja a korabeli divatos nyugati műveket. A felhívás szándéka szerint (nem teljesen szó szerint idézve) "a közöttünk rejtőző Genie alkotóvágyának felserkentésére" irányult volna. Az első helyezettnek még konkrétabb "felserkentésként" pénzjutalmat is ígértek. A pályázat határideje egy év volt, vagyis 1815. szeptember végére kellett elkészülni vele. Valószínűleg erre az eseményre készült Katona műve, bár lehet, hogy már korábban írni kezdte; az bizonyos, hogy a pályázat hatására beküldte Kolozsvárra az ős-Bánk bánt (a Bánk bán első, korai és később átdolgozott változatát), noha lehetséges, hogy nem egyedül, hanem más drámái verses formára való átdolgozásával együtt (Jeruzsálem pusztulása[2]). Az „ős-Bánk bán”-ból sokáig csak a Rosta című kritikából ismertek részleteket, 1913-ban azonban a teljes szövege is előkerült Maglódon; Császár Elemér (irodalomtörténész, akadémikus) vezetésével pedig még ugyanebben az évben ki is adták könyv formában. A pályázat végül is lényegében eredmény nélkül zárult,[3] ezen belül Katona műve is különösebb visszhang nélkül maradt. Témája egyébként viszonylag közismertnek volt tekinthető, különlegességnek semmiképp, drámatémaként már előzőleg több más alkotó is földolgozta.[4] Viszont később (az ún. Jegyzés c. értekezésében, melyet a Bánk bán egyes könyvkiadásaihoz előszóként csatoltak) maga a szerző is elismerte, hogy ez az első változat még komoly dramaturgiai és költői hibákat, visszásságokként is értelmezhető megoldásokat tartalmaz: „gyengét írt”; a Prológus pedig „tele van ifjú vére gőzével, negéddel és feszelgéssel”. A Bánk bán második, végleges változata 1819-re készült el, nyomtatásban egy évvel később, 1820-ban jelent meg. A darab kisebbfajta átdolgozására az késztette a szerzőt, hogy elolvastatta egy barátjával, Bárány Boldizsárral, aki megírta róla az első jelentős kritikát (c. Rosta), amely nemcsak a későbbi kritikákra hatott (noha egy ideig elveszettnek hitték), de Katonát is a benne foglalt tanácsok nagy részének megfogadására késztette. A mű két változata között a két érdemi különbség az, hogy Katona világosabbá tette Melinda elcsábítását az altató- és hevítőporok segítségével, ezáltal a drámában jóval kisebb szerepet kapott az akkoriban divatos "végzet-szerűségi" elem; ill. a drámai szereplők körét szorosabbra vonta, így lett Bánk köre, Gertrúd köre, illetve Endre köre. A történelmi hitelesség szempontjából is javult a darab, Katona ugyanis módosította a cselekmény időpontját.

Az ún. testőrköltők legismertebbje a magyar felvilágosodás irodalmának klasszikus alkotója. Pályája bölcselkedő és leíró versek alkotásával kezdődött, de már korai műveiben a nyugtalanul töprengő szellem nyilatkozott meg. Írt történelmi tragédiát Hunyadi Lászlóról, a nemesi rendről (Ágis tragédiája), költészetét megérintette a materializmus, a XVIII. század végének – főként francia eredetű – filozófiája, így írta meg filozófiai vétetésű esszéit, aktuális traktátusait. Eszménye, példája a francia forradalom volt. Gondolkodását és írói célját a közboldogság előmozdításának szolgálata határozta meg, ezt szolgálta verseivel is. És ebbe a gondolkodói rendszerve tartozott a magyar műveltség, a színjátszás, az anyanyelvápolás, az ideális állam (a társadalmi szerződés) költői szolgálata. Ő honosította meg Magyarországon a felvilágosult klasszicizmus lírai műfajait és határozta meg hosszú időre az eszményét.

Berzsenyi Dániel életműve az eszmei és költői fejlődés XIX. századi példázata, hiszen a nemesi konzervativizmustól a felvilágosodásig, a romantikus hazafiságtól a pesszimista létfilozófiáig jutott el. Rendkívül sok húron játszó költő volt, életművében fellelhető a klasszicizmus ideálja, a korai romantika, a latinizáló és a magyaros hagyományvonulat, egyként jellemzi munkásságát az ódai szárnyalás és az elégikus lejtésű hang. Legnagyobb verseiben (Osztályrészem; Horác; A tizennyolcadik század; A magyarokhoz; A közelítő tél; levéltöredék barátnémhoz stb.) a gondolatok ,érzelmek, tónusok, hangnemek összetettsége, irályok és verstechnikák komplexitása egy-egy műben, együtt van jelen. A költői dikció sokszínűsége, a modalitások változatossága, a motivika és a verszene sokarcúsága miatt költészetének megítélése csak abban a tekintetben egységes, hogy a XIX. század egyik legnagyobb hatású lírikusa volt.