Letölthető Könyvek

A Magyar Történeti Életrajzok sorozatban, a magyar történelemben jeles szerepet játszó személyiségek életrajzait a kor kiváló történészei, politikusai mutatták be. A monográfia-sorozat a Magyar Történelmi Társulat kiadványa volt, amit 1885-ben Szilágyi Sándor szerkesztésével indítottak el. Márki Sándor (1853-1925) történész, kolozsvári egyetemi tanár, a MTA, és a Szent István Akadémia tagja volt. A Magyar Történeti Életrajzok sorozat több kötetének szerzője, forráskiadási tevékenysége is jelentős (pl. Gyulai Ferenc gróf naplója, Monaci Lőrinc krónikája Kis Károlyról, Rákóczi fejedelem históriája stb.), emellett helytörténeti munkákat, tankönyveket, és egy historiográfiáról szóló értekezést is írt. II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) erdélyi fejedelem, a Rákóczi-szabadságharc vezetője volt. 1704-ben a gyulafehérvári országgyűlésen Erdély fejedelmévé, 1705-ben a szécsényi országgyűlésen pedig a magyarországi szövetkezett rendek fejedelmévé választották. A Habsburg elnyomás ellen, a reguláris hadsereggel rendelkező központosított állam megteremtéséért harcolt. Törökországi emigrációban halt meg, hamvait 1806-ban hozták haza és temették el a kassai székesegyházban.

A magyar líra világszerte ismert emblematikus alkotója, az egyetemes szabadságvágy és a nemzeti haladás világszínvonalú szószólója. Ő a magyar népiesség legnagyobbja, a „népköltő” megtestesítője. Hangjának keresetlensége, természetessége, beszédmódjának közvetlensége és témáinak hitelessége, a gondolat és érzelem ábrázolásának őszintesége egyedüli a XIX. Századi magyar költészetben. Eszköze a népdalra emlékeztető könnyed versbeszéd, amelynek legremekebb példája a János vitéz. Szerelemi költészete egészen új hangzást hozott a magyar lírába, miközben igazi vátesz-költő volt. Küldetéses embernek tudta magát, így lett az 1848/49-es forradalom és szabadságharc egyik vezéregyénisége, majd mártírja. A szabadságeszmének rendelte alá az egyén életét, a személyes sorsát. 1846-ban alakult ki egyéni hangja, amelyet a világszabadság eszméje hevített izzóvá. Lírájában egyként vannak történeti példázatok, nemzeti imádságok, harcba hívó, riadó versek (A nép nevében, Nemzeti dal, Négy nap dörgött az ágyú…) Műfaji sokszínűség jellemzi, hiszen írt eposzparódiát, elbeszélő költeményt, bordalt, tájverset, úti leveleket, drámát is.

A Magyar Történeti Életrajzok sorozatban, a magyar történelemben jeles szerepet játszó személyiségek életrajzait a kor kiváló történészei, politikusai mutatták be. A monográfia-sorozat a Magyar Történelmi Társulat kiadványa volt, amit 1885-ben Szilágyi Sándor szerkesztésével indítottak el. Márki Sándor (1853-1925) történész, kolozsvári egyetemi tanár, a MTA, és a Szent István Akadémia tagja volt. A Magyar Történeti Életrajzok sorozat több kötetének szerzője, forráskiadási tevékenysége is jelentős (pl. Gyulai Ferenc gróf naplója, Monaci Lőrinc krónikája Kis Károlyról, Rákóczi fejedelem históriája stb.), emellett helytörténeti munkákat, tankönyveket, és egy historiográfiáról szóló értekezést is írt. II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) erdélyi fejedelem, a Rákóczi-szabadságharc vezetője volt. 1704-ben a gyulafehérvári országgyűlésen Erdély fejedelmévé, 1705-ben a szécsényi országgyűlésen pedig a magyarországi szövetkezett rendek fejedelmévé választották. A Habsburg elnyomás ellen, a reguláris hadsereggel rendelkező központosított állam megteremtéséért harcolt. Törökországi emigrációban halt meg, hamvait 1806-ban hozták haza és temették el a kassai székesegyházban.

A történet röviden: a mű főszereplője egy kisfiú, akinek az édesapja szűcs, így ő az, aki sző neki egy kisködmönt. Ha a gyermek, Gergő jót tesz, akkor a ködmön szépen kisimultan áll rajta, ha viszont valakivel gorombán viselkedik, akkor a kabátka szorítani kezdi tulajdonosát. Édesapja lassan készítette el a ködmönt, s nagy gonddal, szeretettel hímezte azt. Még a házuk másolatát is belehímezte, hogy mindig emlékeztesse kis viselőjét az otthon melegére. A munkát a halál szakítja félbe, s Gergő fájdalmát annak a hite enyhíti, hogy édesapja szívéből a tündér átköltözik majd az ő kisködmönébe. A szülői házban béke, szeretet, jóság és gyengédség veszi körül a kisfiút, de édesapja halálával sajnos meg kell ismerkednie az élet nehézségeivel is. Ahogy olvassuk a regényt, felfedezzük, hogy a kisfiú maga az író, Móra Ferenc, s Gergő édesapjaként saját édesapját ábrázolja a műben. A regény huszonnégy részből áll. A regény első felében láthatjuk, amint Gergő besegít barátjának, s cserébe kap egy körtemuzsikát, ami csak akkor szólal meg, ha jó gyerek fújja. Gergő kishúga nagyon beteg, s vágya, hogy Gergőtől megkaphassa a körtemuzsikát. Gergő nagy nehezen odaadja a játékot, de az első adandó alkalommal vissza is szerzi húgától a játékot. Húga hamarosan torokgyíkban hal meg. Gergő felelősnek érzi magát kishúga halála miatt, hiszen a játék visszaszerzésével most először okozott fájdalmat egy olyan embernek, aki őt nem bántotta.

A fordulatos regény azokba az időkbe röpíti olvasóit, amikor a magyar királyság már elveszítette függetlenségét, török és osztrák hadak járták a három részre szakadt országot. A történet színtere, Kecskemét szabad magyar város, ám lakói nem élhetnek nyugodtan, hiszen nincsenek biztonságban a különféle ellenséges csapatoktól. A főhős, Lestyák Mihály - akinek már főbíróvá választása is tündéri módon megy végbe - a népmesék ifjú hőseinek furfangjával próbálja megmenteni városát a portyázó hadak dúlásától. A török szultántól drága ajándékok fejében védelmet kér, ám onnan csupán egy köntös érkezik válasz gyanánt. Hamarosan kiderül azonban, hogy csodakaftánt kaptak, amelynek fölfoghatatlan törökszelídítő hatalma meg is hozza a várt eredményt, Kecskemét virágzik, Lestyákot, mint szabadítót ünneplik. Az idill még Mikszáth tündérvilágában sem tarthat sokáig: a kaftánt kicserélik, Lestyák szépséges szerelmét lefejezni viszik a város elárulása miatt, maga Lestyák is eltűnik. A boldog vég azonban mégsem marad el: ha nem is kecskeméti főbíróként, de boldog lesz Lestyák és mátkája.