Letölthető Könyvek

A Magyar Tudós Társaság közgyűlése 1832 szeptemberében határozatot hozott, hogy elkezdik nyomtatásban közreadni a magyar nyelv akkor ismert legfontosabb középkori nyelvemlékeit. A határozat értelmében az „illy régi, akármely tárgyú, de nyelvi tekintetből érdekes kéziratok” kiadásával Döbrentei Gábort bízták meg, így jelent meg 1838 és 1888 között a Régi magyar nyelvemlékek öt kötete. Az első kötet tartalmazza a máig legfontosabbak egyikét, a Halotti beszédet és némely ótestamentumi könyvek fordításait; a második kötet Kinizsi Pálné Magyar Benigna imádságos könyvét (1513) és 1342-1599 között keletkezett „vegyes tárgyú régi magyar iratokat”. A harmadik kötetben olvasható az ún. Tatrosi másolat (1466) és ugyancsak vegyes tartalmú iratok szövegei az 1540-1600 közötti évtizedekből. A negyedik és ötödik kötetben XVI. századi között kódexeink (pl. Winkler-, Jordánszky-kódex) találhatók. Az ötkötetes szöveggyűjteményből egyfelől megismerhetők a magyar nyelv történetét hiteles dokumentáló fontos nyelvemlékek, másfelől fölmérhető, milyen törekvések mentén, milyen színvonalon, milyen tudományos metódussal dolgozott a XIX. század magyar nyelvtudománya, nyelvtörténete.

A Magyar Tudós Társaság közgyűlése 1832 szeptemberében határozatot hozott, hogy elkezdik nyomtatásban közreadni a magyar nyelv akkor ismert legfontosabb középkori nyelvemlékeit. A határozat értelmében az „illy régi, akármely tárgyú, de nyelvi tekintetből érdekes kéziratok” kiadásával Döbrentei Gábort bízták meg, így jelent meg 1838 és 1888 között a Régi magyar nyelvemlékek öt kötete. Az első kötet tartalmazza a máig legfontosabbak egyikét, a Halotti beszédet és némely ótestamentumi könyvek fordításait; a második kötet Kinizsi Pálné Magyar Benigna imádságos könyvét (1513) és 1342-1599 között keletkezett „vegyes tárgyú régi magyar iratokat”. A harmadik kötetben olvasható az ún. Tatrosi másolat (1466) és ugyancsak vegyes tartalmú iratok szövegei az 1540-1600 közötti évtizedekből. A negyedik és ötödik kötetben XVI. századi között kódexeink (pl. Winkler-, Jordánszky-kódex) találhatók. Az ötkötetes szöveggyűjteményből egyfelől megismerhetők a magyar nyelv történetét hiteles dokumentáló fontos nyelvemlékek, másfelől fölmérhető, milyen törekvések mentén, milyen színvonalon, milyen tudományos metódussal dolgozott a XIX. század magyar nyelvtudománya, nyelvtörténete.

A Magyar Tudós Társaság közgyűlése 1832 szeptemberében határozatot hozott, hogy elkezdik nyomtatásban közreadni a magyar nyelv akkor ismert legfontosabb középkori nyelvemlékeit. A határozat értelmében az „illy régi, akármely tárgyú, de nyelvi tekintetből érdekes kéziratok” kiadásával Döbrentei Gábort bízták meg, így jelent meg 1838 és 1888 között a Régi magyar nyelvemlékek öt kötete. Az első kötet tartalmazza a máig legfontosabbak egyikét, a Halotti beszédet és némely ótestamentumi könyvek fordításait; a második kötet Kinizsi Pálné Magyar Benigna imádságos könyvét (1513) és 1342-1599 között keletkezett „vegyes tárgyú régi magyar iratokat”. A harmadik kötetben olvasható az ún. Tatrosi másolat (1466) és ugyancsak vegyes tartalmú iratok szövegei az 1540-1600 közötti évtizedekből. A negyedik és ötödik kötetben XVI. századi között kódexeink (pl. Winkler-, Jordánszky-kódex) találhatók. Az ötkötetes szöveggyűjteményből egyfelől megismerhetők a magyar nyelv történetét hiteles dokumentáló fontos nyelvemlékek, másfelől fölmérhető, milyen törekvések mentén, milyen színvonalon, milyen tudományos metódussal dolgozott a XIX. század magyar nyelvtudománya, nyelvtörténete.

Balassi Bálint kor- és költőtársa, majd irodalmi eszményének és emlékének továbbörökítője. Újsztoikus eszmei alapokra és a kortársakkal fönntartott intenzív szellemi kapcsolatokra épült a munkássága, egész verselő művészete. Gondosan szerkesztett műveiben harmonikusan elegyedik az epikum és a líra, a homéroszi-vergiliusi eposz-hagyomány, Balassi hatása. Formai tekintetben is mesterét követte, de azt erősen átstilizálva a keresztény bűnbánat és a sztoikus erények képviselőjévé vált. Stílusát a manierizmus bonyolult képalkotása jellemzi, miközben filozofikus gondolatokat sző műveibe. Balassi költészetét tekintette a magyar irodalom követendő hagyományának, eszményének, és ezen a nyomvonalon törekedett a magyar nyelv költői alkalmazásának tökéletesítésére. A Balassi-utánzásból erősen allegorikus, mitologikus, összetett képalkotású költészetet növesztett, amelyet rafinált rímtechnika is egyénít. A sztoicizmus, Epiktétosz ás Horatius elveit szólaltatja meg magyarul – keresztény értékekkel és életbölcsességekkel együtt, amellyel az „arany középutat” dicsőíti. Az utókor kivált istenes költészetére reflektált.

Az 1870-es évek elején kialakuló „modern” magyar lírát az „örök emberi” érzések feltérképezése vezette; a művészet közkinccsé tételének programja, illetve a nemzetek közeledésének vágya egyesítette e „kozmopolita költészet” első nemzedékét, amelynek legnagyobb alakja Reviczky Gyula volt. Reviczkyt már az 1870-es évek eleje óta ismerte a hazai irodalmi élet, a siker azonban csak közvetlenül halála előtt érte. Személyes hangú, vallomásos líráját Petőfi, Vajda és Heine hatása formálta, valamint Schopenhauer eszmevilága. Elutasította a népies irány tradícióit és a romantika pátoszát, „érzelem-kultuszával” inkább a szentimentalista hagyományokhoz kapcsolódott. Verseit a panaszos boldogtalanság és a rezignált lemondás ellentéte jellemezte, kifejezve nyomorúságos és küzdelmes életét, amelyet alapvetően származása és nincstelensége határozott meg. Reviczky líratörténeti helyét az impresszionizmushoz közel jelölte ki irodalomtörténetünk.