A szótár anyagának gyűjtése 1873-ben kezdődött a Magyar Tudományos Akadémia irányításával és folyamatos anyagi támogatásával. Ugyanekkor indult el a magyar nyelvemlékek módszeres közreadásának második hulláma is , és a szótár munkálatai eleinte ehhez kapcsolódtak. A gyűjtés köre azonban hamarosan kibővült, és a korra jellemző merész ambícióval felölelte a 18. század végéig keletkezett teljes írásbeli hagyományt. Hatalmas szóanyag és a jelentést megvilágosító példamondatok sokasága gyűlt így egybe, amelynek elrendezése (többek közt az önálló szavak és változataik elkülönítése) a két szerkesztő feladata volt, akik ezt a pozitivista tudományeszmény jegyében példás gondossággal látták el. Maguk is jól tudták, hogy e nagy ívű vállalkozásnak épp átfogó jellege miatt vannak fogyatkozásai, ezeket az Előszóban nyíltan az olvasók elé tárták. A munka azonban így is kiemelkedő jelentőségű: a magyar történeti szókincs első olyan leltára, amelyik teljességre törekszik, és ma is hasznos információkat tartalmaz szavaink első megjelenéséről az írásos hagyományban, valamint példákkal illusztrálva mutatja be jelentéseik változásait. |