Letölthető Könyvek

A XX. század eleje irodalmi modernségének egyike volt, aki megpecsételt életsorsával a magyar líra egyik legkarakteresebb alakja. A Nyugat első nemzedékének volt tagja, de szinte minden vonatkozásban különbözik a nagy nemzedék klasszikusaitól. Lírájának sajátos helyét a népi hangvétel, a forradalom igenléséig eljutó közösségi tematika jelöli ki. Sokan voltak rá hatással – Ady Endrétől Kiss Józsefig –, ugyanakkor csaknem mindenben különbözött tőlük. Például szerelemi költészete nem ismeri a beteljesedést, csak a sóvárgást. Rokonszenvezett a munkásság törekvéseivel is. József Attila és Kassák Lajos előtt ő emelte be a magyar lírába a városi és a falusi dolgozó embert (pl. a „tápai versek” ciklusa). Ihletője volt a dél-alföldi, Szeged környéki táj, a Tisza. Istenes versei is szokatlanok, Krisztusban az isteni magasságra nőtt embert látta, miközben a versek a közvetlenebb társadalmi mondandó kifejezését is szolgálták. Verselése laza, ugyanakkor erős zeneiségű, jambikus lejtése bánatot, elégikus érzelmeket fejez ki, miközben szóképei erőteljesek, expresszívek és igen hatásosak, fölidéző erejűek.