„Afrika térképén még a közelmúltban, ott, ahol a huszonhatodik hosszúsági fok szeli a Ráktérítőt, hatalmas fehér folt éktelenkedett. A térképrajzolók az üres helyet úgy töltötték be, hogy nagy betűkkel beleírták "Libyai Sivatag". Ha a Szaharát három részre osztjuk, a Libyai-sivatag a nyugati harmadrész. A hosszúsági és szélességi fokok képzelt vonalán futnak végig Egyiptom, Szudán és az olasz Tripolis határai. A valóságban ott azonban csak a homok határos a sziklával, a semmi a végtelenséggel.” írja könyve előszavában a szerző, aki ennek a sivatagnak alapos ismerője, részben felfedezője volt, és akit a filmkedvelő közönség „Angol Beteg” –ként ismert meg. A film és a valóság annyiban közös, hogy Almásy is szenvedett repülőbalesetet, de ő túlélte és ő is fedezett fel sivatagi területet (a legendákból ismert Zarzura oázis harmadik völgyét) és talált barlangrajzokat, a Líbiai-sivatag déli-részén fekvő Uveinat-hegységben. A történetek közül kiemelendő 1935-ös tudósítása a magyarabokról, egy Nílus-szigeti törzsről, amely magyar eredetűnek tartja magát és úgy tudja, hogy őseit még a XVI. században telepítette oda Szolimán török szultán. |